053.1 Lecke 1

Mivel a nyílt tartalmi licencek a szerzői jogon (copyright) alapulnak, meg kell ismernünk a szerzői jog néhány aspektusát ahhoz, hogy megértsük, miért van szükség a licencekre és azok mit tesznek lehetővé.

A szerzői jog a szellemi tulajdon (intellectual property) néven ismert jogi kategória része. A szerzői jog az eredeti műveket védi azáltal, hogy az alkotóknak kizárólagos jogokat biztosít a műveik más személyek és vállalatok általi bizonyos felhasználásának ellenőrzésére. Általában ez azt jelenti, hogy a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül a művet senki más nem másolhatja, nem terjesztheti, nem adhatja elő nyilvánosan, nem adaptálhatja, és a mű megtekintésén vagy olvasásán kívül szinte semmi mást nem tehet.

Az ebben a szakaszban megvizsgálandó alapelvek közé tartozik, hogy mi a szerzői jog, valamint az, hogy ki ellenőrzi a jogokat, és ki adhat engedélyt a szerzői joggal védett művek újrafelhasználására, ahogyan azt Emma a példánkban szeretné tenni.

Ahogyan azt a Szellemi Tulajdon Világszervezete (World Intellectual Property Organization) kifejezetten kimondta:

A szerzői jog által védett gazdasági jogok hosszú ideig, általában évtizedekkel az alkotó halála után is fennállnak. Az erkölcsi jogok soha nem évülnek el.

A szerzői jog olyan kreatív alkotásokhoz, például irodalmi és művészeti alkotásokhoz biztosít jogokat, amelyeknek meg kell felelniük az eredetiség bizonyos követelményeinek. A műnek az alkotó alkotásának kell lennie, és nem másolhatja más műből. (Folyamatos viták folynak arról, hogy mennyi mesterséges intelligencia kerülhet egy műbe, hogy még mindig eredeti műnek legyen tekinthető.)

A szerzői jog csak a tények vagy eszmék kifejezését védi. Nem teszi lehetővé, hogy a szerzői jog jogosultja kizárólagosan birtokolja vagy ellenőrizze az ötletet. Például egy illusztráció szerzői jogi védelemben részesülhet, de az azt létrehozó ötlet nem.

A szerzői jog automatikusan keletkezik, amikor egy művet (például egy digitális műalkotást vagy egy dalt) létrehoznak és valamilyen kézzelfogható formában rögzítenek. Ez azt jelenti, hogy a jogokat az alkotó anélkül kapja meg, hogy a művet hivatalosan be kellene jegyeztetni.

Azok, akik a nyílt tartalom licencelését támogatják, a szabad kultúrát és a digitális közkincs kialakulását akarják elősegíteni. A szerzői jogi rendszert túlságosan korlátozónak és merevnek találták mind a felhasználók, mind az alkotók számára. A nyílt tartalom védelmezői a könnyen használható szabványos licencek létrehozásával egyszerűsítik a szerzői jog által védett művek használatát és terjesztését.

Folytassuk a lecke elején leírt elképzelt szituációval: Frank végül úgy döntött, hogy történeteit nyílt tartalmi licenc alatt teszi közzé, így azok az általa választott feltételek szerint használhatók. Mivel a történetek ilyen licenc alá kerültek, Emma felhasználta őket az osztályában, és úgy döntött, hogy egy filmfesztiválon bemutatja néhány diákja rövidfilmjét. Ebben az esetben a diákok által létrehozott tartalom származékos műnek tekinthető.

A származékos mű vagy adaptáció olyan mű, amely már létező műveken alapul, például fordítás, zenei feldolgozás, dramatizálás, fikcionalizálás, mozgóképes változat, hangfelvétel, művészi reprodukció vagy bármely más olyan forma, amelyben az eredeti művet átalakítják vagy adaptálják. A származékos mű egy második, különálló, az elsőtől formailag független művé válik. A mű átalakításának, módosításának vagy átdolgozásának jelentősnek kell lennie ahhoz, hogy eredeti és így szerzői jogi védelem alatt álló műnek minősüljön.

Minden nyílt tartalmi licenc megerősíti a szerző szerzői jogait, és megállapítja, hogy a szerző engedélye nélkül a művet használó bármely személy megsérti ezeket a jogokat. Ezért az ilyen licencek a globális szerzői jogi rendszeren belül működnek, ahelyett, hogy megpróbálnák azt felborítani.

A nyílt tartalmi licencek azt is biztosítják, hogy a mű szerzőjének megfelelő forrásmegjelölést meg kell adni. Ha a mű befogadói a művet harmadik félnek továbbítják, gondoskodniuk kell arról, hogy az eredeti szerzőt elismerjék és megemlítsék. Továbbá, ha módosítják a művet, a származékos műben egyértelműen meg kell említeni az eredeti szerzőt, és meg kell említeni, hogy az eredeti mű hol található meg.

A legtöbb szerzői jogi licenccel ellentétben, amelyek korlátozó feltételeket szabnak a mű felhasználására, a nyílt tartalmi licencek bizonyos szabadságokat biztosítanak a felhasználóknak azáltal, hogy jogokat garantálnak számukra. E jogok némelyike gyakorlatilag minden nyílt tartalomra vonatkozó licencben közös, ilyen például a mű másolásának és terjesztésének joga. A licenctől függően a felhasználónak joga lehet továbbá a mű módosítására, származékos művek létrehozására, a mű előadására, a mű bemutatására és a származékos művek terjesztésére.

A nyílt tartalmi licencek szabályozhatják a származékos műveket. Ezek a licencek általában tartalmazzák a jogot a származékos művek létrehozására és bármilyen médiában történő terjesztésére. Ha valaki egy festményt nyílt tartalmi licenc alapján licencel, akkor az a jog is megadható, hogy egy másik képet alapozzon rá. Ezeket az engedélyeket azzal a feltétellel adják meg, hogy a származékos művet, akárcsak az eredetit, mások szabadon használhatják.

Ezért a nyílt tartalmi licenc általában biztosítja, hogy a származékos műveket ugyanazon nyílt tartalmi licenc feltételei szerint licencelik. Ez a kötelezettség azonban nem alkalmazandó, ha a mű egy összeállításban szerepel. Ha például valaki egy dalokból álló albumot készít, amelyek közül az egyik nyílt tartalmi licenc alatt jelenik meg, nem kell az összes dalt ugyanazon feltételek szerint licencelni.

A nyílt tartalmi licencek másik fontos szempontja a mű kereskedelmi felhasználásának ellenőrzése. Az emberek nyílt tartalmi licenc alatt licencelhetik műveiket, miközben a jogokat nem kereskedelmi célokra korlátozhatják. Alternatíva lehet az is, hogy az emberek minden jogot megadhatnak, beleértve a mű kereskedelmi célú felhasználásának jogát is.

A nyílt tartalmi licencek nem akadályozzák meg az embereket abban, hogy pénzt keressenek a munkájukkal. Ha egy mű nem kereskedelmi licenc alatt áll, egy kiadó vagy más kereskedelmi szervezet közzéteheti a művet, ha előtte megállapodást köt a szerzői jogtulajdonosokkal. Más szóval, a szerzők még a mű nem kereskedelmi alapon történő kiadása után is eladhatják a szerzői jogokat egy nyereségérdekelt szervezetnek, feltéve, hogy a folyamatos, nem kereskedelmi célú felhasználást nem zárják ki.

Milyen előnyei vannak a nyílt tartalom modellnek, és miért használnának az emberek nyílt tartalmi licencet kreatív munkáik terjesztésére, ahelyett, hogy a hagyományos szerzői jogi modellre hagyatkoznának?

A nyílt tartalomlicencek lehetővé teszik a művek szélesebb körben való terjedését, mintha alapértelmezés szerint korlátoznák őket. Ezért az új művészek is profitálhatnak ezekből az engedélyekből, mivel népszerűbbé és elismertebbé válhatnak. Bizonyos ellenőrzések (és esetleg az ezekkel együtt járó bevételek) feladásával a tartalomkészítők több műsorba hívhatók meg, több szponzort kaphatnak, több együttműködést köthetnek stb.

A nyílt tartalmi licencek praktikusak lehetnek az internet korában, mivel az alkotók anélkül tehetik közzé műveiket, hogy egy másik személyre vagy intézményre támaszkodnának. Például egy fotós, aki ki akarja állítani a képeit, közzéteheti azokat személyes weboldalán. Így anélkül is megalapozhatják magukat, és szélesebb közönség előtt is ismertté válhatnak, hogy ehhez egy ügynökséghez vagy galériához kellene szerződniük.

A megfelelő licenc kiválasztásával a jogtulajdonosok maximalizálhatják a terjesztést, és megtarthatják a műveik kereskedelmi forgalomba hozatala feletti ellenőrzést. Ha az emberek kereskedelmi céllal kívánják felhasználni a művet, a tartalom létrehozója megőrizheti a jogot, hogy engedélyt adjon vagy megtagadjon. Még ha másoknak meg is tiltják a kereskedelmi felhasználást, a jogtulajdonosok akkor is felhasználhatják művüket kereskedelmi célokra.

A nyílt tartalmi licencek a mű sokkal szélesebb körű terjesztésének lehetősége mellett a felhasználók jogbiztonságát is növelik, és jelentősen csökkentik a jogi tranzakciós költségeket.

Az emberek olyan finanszírozási modelleket is használhatnak, amelyek nem függnek a nem kereskedelmi licenc használatától. Sok művész és alkotó például crowdfundingot használ a művének finanszírozására, mielőtt azt szabad felhasználású licenc alapján kiadná. Mások olyan modellt használnak, ahol az alaptartalom ingyenes, de az olyan extrák, mint a nyomtatott változat vagy a csak tagoknak szóló weboldalhoz való különleges hozzáférés csak a fizető ügyfeleknek jár.

A nyílt tartalmi licencek lehetővé teszik, hogy az emberek korlátozások nélkül terjeszthessék műveiket bárki számára, bármilyen adathordozón és formátumban, például weboldalakon, fénymásolatokon, CD-ken vagy könyvekben.

A nyílt tartalmi licencek automatikusan licencet hoznak létre a szerzők és a felhasználók között. nyílt tartalmi licenc nélkül a művek más online forráson keresztül történő megosztásához egyedi szerződéses megállapodásra lenne szükség a szerzők és a felhasználók között.

A védjegy (trademark) a szerzői joghoz hasonlóan a szellemi tulajdon egyik fajtája. A védjegyet védő törvény azonban eltér a szerzői jogot védő törvénytől. A védjegyek a márkákat, a kapcsolódó szavakat, például a márkaneveket, a logókat, a szimbólumokat, sőt még a hangokat és a színeket is védik, amelyeket arra használnak, hogy megkülönböztessenek bizonyos árukat és szolgáltatásokat másoktól. Bármilyen különleges elem, amelyet a vállalkozások és az értékesített szolgáltatások vagy termékek népszerűsítésére és másoktól való megkülönböztetésére használnak, védjegy lehet.

A védjegyjogosult általában megakadályozhatja, hogy ezeket a védjegyoltalom alatt álló termékeket mások is használhasság, ha az emberek összetéveszthetik őket. A védjegyjog segít az áruk és szolgáltatások előállítóinak hírnevük védelmében, és védi a nyilvánosságot azáltal, hogy egyszerű lehetőséget biztosít a hasonló termékek és szolgáltatások megkülönböztetésére.

A védjegyeket hivatalosan be lehet jegyeztetni, vagy a szokásjog alapján automatikusan oltalomban részesülhetnek. Ez azt jelenti, hogy a védjegy létezik, amint használják, de a szokásjog szerinti védjegy nem nyújt ugyanolyan jogi védelmet, mint a bejegyzett védjegy. Ezért sok vállalat bejegyezteti védjegyét.

A szerzői jog és a védjegyek egymás mellett létezhetnek. A Wikipedia például bejegyzett védjegy, és logója eredeti műalkotásként vagy alkotásként szerzői jogi védelem alatt áll.